Szinte hihetetlen, de ez már a 3. hetem kint! Múlt hét óta hurcibálom magammal a tornazsákomat a suliba, hátha rá tudom venni magam, hogy órák után lemenjek az egyetemi sportcentrumba. Tegnapelőtt végre lejutottam! <önelégült vigyor> A sportcentrumot a mcgilles diákok ingyen használhatják, egyedül a kondiért kell fizetni 25 dolcsit/szemeszter, ami olcsóbb, mintha a Kinizsi konditermébe vennék bérletet 4 hónapra. 

A konditerem hatalmas. Az egyik fala mentén 20 (megszámoltam) futópad és ugyanennyi szobabicikli és kán-kán-gép (fura szerkezet, olyan mint a lépcsőző gép, csak az ember felfelé emelgeti a lábát) található. Mintha egy bazinagy gyárba csöppentem volna, ahol futószalagon készülnek a szép emberek. Most már értem, miért olyan csinik a kanadai fiúk-lányok (igen, én is azt hittem, hogy kövérek!) annak ellenére, hogy annyi szemetet kajálnak. Bemerészkedtem a fiú-részlegre, itt hasaztam-lábaztam, aztán futottam fél órát. Futás közben 2 dolog motivált: 1. a Bridget Bardot-i test gondolata, 2. a mellettem izzadó, Usain Bolt testalkatú csokifiú. Annyira belejöttem, hogy tegnap ismét edzettem, és ha minden igaz, ma - Larissával, a német cserediákkal - kiegészülve ismét "csapatjuk". 

Tegnap istenkirály buliban voltam a spanyolokkal. A 60-70-es évek amerikai zenéi mentek, beegees, village people, stb. Zárásig toltuk, a buli után pedig Laura kanapéján aludtam, mert a metró persze már nem közlekedett.   

Ma hosszú távollét után hazatért Eddie, a tulaj. Feljött a szobámba, hogy csekkolja, megvan-e minden szükséges holmim. Kicsit megütközött a kuplerájon, ami a szobámban fogadta, azon pedig végképp kiakadt, hogy 3.hete nem sikerült felhúznom a paplanhuzatomat. (Rá volt terítve a matracra; azt hittem, lepedő...-.-) Eddie bevetette az ágyamat (mondtam, hogy megy egyedül is, de nem hitte el:D), aztán megmutatta, hogyan kell használni a mosógépet, mert "a helyzet súlyosabb, mint gondolta". Eddie hatalmas arc, mától csak Daddy-nek hívom. Pénteken hokimeccsre visz minket!

Az egyetemen majd' az összes létező nációnak van diákszervezete, magyar azonban tudtommal nincs. Gondoltam rá, hogy megalapítom az MHSS-t (McGill Hungarian Students' Society), bár gyanítom, én lennék az egyetlen tag. És mivel tanultam hr-t, tudom, hogy egy csoport definíciószerűen legalább 3 főből áll. Pedig mennyire király lenne. Lehetne saját irodám, ott flesselhetnénk egész nap:) 

Terveim szerint hétvégén felfedezem Montreál tipikus turista-övezeteit. Szerencsére elhoztam az útikönyvemet, amit még otthon a Matétól kaptam. A többi cserediák jövő héten Torontóba kirándul, ahová én sajnos nem megyek, mert mire észbe kaptam, már elfogyott az összes jegy. :( Sebaj, majd megyek az MHSS-szel:D