Fúúú, hihetetlenül izgalmas-mozgalmas volt az első hetem Kanadában. Lényegében csak aludni jártam haza, épp ezért elég nagy csönd övezett itt a szájbertérben vagy hol..:D Nagyon örülök, hogy sokan olvastátok az előző bejegyzést, szóval íme a folytatás. 

Ott hagytam abba a múltkor, hogy couchszörfinges haverom, asszemGeorge meginvitált a filmjének a premierjére. Na, erre nem mentem el. Azóta asszemGeorge levelekkel bombáz couchszörfingen, mert nagyon aggódik, hogy elvesztem, és mindenáron találkozni akar. De az azért mégiscsak fura lenne, tekintve, hogy vadidegen és 55 éves. 

 Kedden reggel elhagytam a hotelt. Eddie (a tulaj) barátja, Anais eljött a cuccaimért a furgonjával, így a hotelből egyből az infódélelőttre mentem az egyetem egyik random épületébe, amit kb. 45 perc bolyongás után találtam meg. Késtem vagy fél órát. Kb. 2,5 órán keresztül hallgattuk az előadóktól, hogy a McGill mennyire istenkirály iskola, és mi vagyunk a kiválasztottak, akik felvételt nyertünk ide. (Azt hiszem, ezt mindenhol elmondják:D) A tájékoztató előadások idején már mindenki tudta, hogy melyik "csopiba" került, kivéve engem:D (Említettek valamit arról, hogy a fontos e-maileket a mcgill-es címünkre küldik, de ez valahogy elkerülte a figyelmemet...Most már értem, hogy miért nem jelentkezett a tandem partnerem és miért nem kaptam visszajelzést az itteni koliról vagy a tárgyfelvételről:D ) Szóval kiválasztottam egy szimpatikus instruktort (egyébként majdnem eltaláltam, mert a 20-as csoporthoz csatlakoztam, és utólag kiderült, hogy a 21-esbe osztottak be:D). A csoport majdnem csak kínai diákokból állt. Egyetlen exchange volt rajtam kívül, Felix Mannheimből, szóval a nap további részében vele lógtam (nem mintha bajom lenne az ázsiaiakkal:D). Aztán megtudtam, hogy ennek a csopibeosztásnak nincs túl sok jelentősége, mert a froshon úgyis új csoportokba osztanak minket. A frosh egy 4 napig tartó gólyatábor-féleség, ami lényegében ordibálásról és bulizásról szól. 135(!) dolcsit kell befizetned, cserébe ingyen kaja-pia-buli négy napig. Elég erős volt a csoportnyomás, azt mondták, a frosh-t nem lehet kihagyni, mert ez lesz életem legjobb 4 napja:D Hát ebben azért kételkedtem, de beadtam a derekam, és végül én is "froshie" lettem:) Felix azt mondta, ő nem hajlandó ennyi pénzt fizetni azért, hogy asszisztáljon egy csapat 17-18 éves első ittas élményéhez:D Pedig Felix is csak 20. Felixszel még kedd este elmentünk az open air pub nevű helyre, ami közvetlenül az egyetem főépülete előtt található. Itt megismerkedtem még egy kupac cserediákkal a világ minden pontjáról és itt ettem életem legjobb hamburgerét! Közben a lower fielden, a főépület előtt bazinagy zöld placcon elkészítették a világ legnagyobb gyümölcssalátáját. Ingyen kaja, király.:D Ogival, újdonsült ausztrál ismerősömmel átmentünk a lower fieldre, de a nép addigra már felélte a medencényi salátát, úgyhogy nekünk már csak az asztaldíszként funkcionáló faragott dinnyék maradtak, amiket szétzúztunk a földön, aztán megettük őket. Elég vicces volt:D

Másnap bemutatkoztak az egyetemi diákszervezetek, este pedig ismét az open air pubban kötöttünk ki. Itt megismerkedtem két francia sráccal, akik az utolsó estéjüket töltötték Montreálban és szerettek volna egy nagyot bulizni. Toma matematika phd-hallgató az Imperial College Londonban, de úgy nézett ki, mint az Aradi Balázs. A másik srác börtönőr és nem tud angolul. Na velük, plusz Felixszel lógtunk este, de én leléptem fél 1-kor, hogy elérjem az utolsó metrót. Létezik egy rejtélyes 350-es éjszakai busz, ami elvileg hazahozna, de tegnap 1 órán át vártam rá és nem jött. Végül taxiztam, ami nem is volt olyan vészes, mint gondoltam, 12 dolcsi. 

Csütörtökön tájékoztatót tartottak a cserediákoknak, amiről ismét sikerült fél órát késnem. Délután pedig megkezdődött a frosh! Ácsorogtam a tömegben, amikor hirtelen mellém szökkent Laura (Barcelonából, Esadés) és azt mondta, emlékszik rám délelőttről, és nem ismer senkit, szóval gondolta, csatlakozik hozzám. Az angolja olyan, mint a legtöbb spanyolnak, de irtó cuki! Azóta ő a legjobb haverom itt kint, a frosh alatt végig együtt lógtunk. Mellette pózolok a fb-on a fürdőrucis képeken. 

Már az első nap szétszaggatták a frosh-pólónkat, mert egy sima póló pólóban nem lehet tolni a frosht. Megtanították a szokásos frosh indulókat (A legszofisztikáltabb a következő: 3 cheers for Mcgill!! Fuck fuck fuck! 3 cheers for fucking! Mcgill, Mcgill, Mcgill!!!:D) és megismertük az új frosh csopitársainkat és forsh leadereinket. Kb. csak mi ketten voltunk Laurával cserediákok, talán ezért is lettünk ilyen jóban. Ha vki mond valamit és mi nem értjük, akkor csak bólogatunk és mosolygunk:) Aztán egymásra nézünk, és röhögünk. Laurával mindegyik csopitársunknál, de még a leadereknél is idősebbek vagyunk. Az emberek többsége 18-19 éves, de vannak 17 évesek is (nem tudom, hogy csinálják), akiknek más színű a frosh karszalagjuk. Höhö. 

Csütörtök este összesen 15 kocsmában voltunk és mindenhol a következő volt a forgatókönyv: igyál, vetkőzz, ordibálj:D Ezek az itteni emberek hihetetlenül hangosak és hihetetlenül tudnak lelkesedni azért, hogy este be fognak rúgni:D Your gonna be sooooooo totallly fucked up!!!!!!! YEEEEE:D

Másnap különböző küldetéseket kellett teljesítenünk a belváros különböző pontjain. Az volt a kedvencem, amikor néhány srác lefeküdt a betonra, és az instruktorunk poutine-t (tipikus quebeci ételt) kajált a hasukról. Vagy amikor beálltunk egy hosszú sorba, meg kellett fognunk egymás fenekét és így táncolni a Call me maybe c. számra. Mindezt persze a Place des Arts kellős közepén. Hozzácelluxoztunk egy csajt a villanypóznához, az is mókás volt:D 

Na a Power Hour-t még a kocsmatúránál és a délelőtti mókánál is nagyobb izgalommal várják az emberek. (Életed ÚJ legnagyobb élménye!!!!!). Benyomorgattak minket egy sötét diszkóba, ahol kb. 40 fok volt. Asztalok mellett álltunk/táncoltunk és félpercenként csengővel jelezték, hogy elérkezett az újabb sör-feles ideje. Ha elég sokáig tart a móka, akkor elég szépen ki lehet ettől is készülni. A végén már nem is a feles-poharakba kaptunk a sört, hanem öntötték a szánkba, ruhánkra, hajunkra, mindenhova. A saját izzadságom keveredett mások izzadságával és sörrel. Nyami:D 

Harmadnap. Beach Day!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Sárga buszokkal (amilyenek az amerikai filmekben vannak) vittek le minket a beach-re és a buszon zacskós(!) bort itattak velünk. Nem volt nálam naptej (ki hoz naptejet Kanadába??), de a többiek azt mondták, kérjek az ázsiaiaktól, mert náluk mindig van. Laurával lógtunk, meg Laura esadés barátjával. Jó móka volt, tényleg olyan, mint az amerikai filmekben, csak elektronikus zenével. Elvileg egy ingyen sör járt mindenkinek, miután ezt megkaptad, alkoholos filccel rajzoltak a kezedre egy x-et, amit persze vagy háromszor lemostunk...:) Este újabb parti, és negyednap ismét. Szóval mostanra eléggé kifáradtam, azt hiszem, öreg vagyok én már az ilyesmihez:P 

Most mennem kell, mert este a nemzetközi diákok szervezete szervez valami megmozdulást a Mont-Royalon, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra. Nagyjából 2 órája írom a blogot amúgy:D

Hamarosan jelentkezem ismét. Hiányoztok!