Megpróbálom tömören összefoglalni az elmúlt közel egy hónap eseményeit. Akartam írni, tényleg, már címet is adtam a kis irományomnak, aztán a múzsám cserbenhagyott (a dög). De rájöttem, hogy talán jobb is, ha nem írok minden héten, mert így csak a leglényegesebb dolgokat mesélem el, és nem untatlak benneteket azzal, hogy megnyikordult az ágyam, mikor éjjel átfordultam a jobbról a bal oldalamra, vagy hogy 3 tejet vettem 2 áráért a szupermarketben....
Szóval, ott hagytam abba a múltkor, hogy Eddie (a főbérlőm) hokimeccsre visz minket. Megmondták, hogy kinek kell szurkolni, úgyhogy szurkoltam is nagyon lelkesen (akit esetleg érdekel, a junior liga egyik mérkőzésére mentünk). Hihetetlenül gyors játék a hoki, le is maradtam két gólról (mondjuk lehet, hogy nem kellett volna nagyjából 10 smst komponálnom a meccs alatt...). A legkirályabb az volt, amikor a kétajtós szekrény méretű játékosok egymásnak estek és püfölték egymás a jégen....:)
**
Két héttel ezelőtt Torontóba és a Niagara vízeséshez látogattunk a nemzetközi diákok szervezetével. Péntek reggel indultunk, s nagyjából 6 órás buszút után érkeztünk meg a szebb napokat is látott hostelbe. (A buszúton egy német srác mellett ültem (mellette maradt hely), aki egy árva büdös kukkot nem szólt hozzám a 6 órás út alatt. Úgy ítéltem meg, hogy kapcsolatunk nem elég szoros ahhoz, hogy ráhajtsam a fejem a vállára, és úgy aludjak, szóval a saját vállamra próbáltam hajtani a fejemet, több-kevesebb sikerrel...) Még aznap nekiláttuk a városnéző túránknak. Áthajóztunk a Torontó belvárosával szemben elhelyezkedő szigetekre, és onnan néztük meg a naplementét, majd Torontó éjszakai fényeit. Nem elég választékos a szókincsem ahhoz, hogy leírjam, milyen szép is volt a látvány...Persze készítettünk kb 2935629438 fényképet. Pózolj Cn Tower-rel, érintsd meg a csúcsát, stb. Másnap a Niagara vízeséshez látogattunk, ami szintén nem okozott csalódást:) Hajóval bevittek minket egészen a vízesés lábához, ami annak ellenére életre szóló élmény volt, hogy semmit nem láttam a pofámba csapódó vízpermettől:) A memóriakártyám tovább bővült kb 646513168 fényképpel...:) Vasárnap felmentünk a CN Towerbe, amely 2008-ig a világ legmagasabb építménye volt (533 m). Hosszas tipródás után sikerült rávennem magam, hogy ráálljak a torony üvegpadlójára (nagyjából 350 méter magasságban).
**
Anyukám azt mondta, írjak egy kicsit az iskoláról is, máskülönben a tisztelt olvasók még azt találják hinni, hogy szórakozni jöttem ki. Nos, mostmár azért tanulni is kell az egyetemen. 4 kurzusom van, ebből az egyiket, az Economic Crises címűt imá-imá-imá-doh-hom. (Emlékszik erre még vki?) A professzor az MIT-n végzett, nagyon nagy tudású, elismert szakember, nagyjából az összes kortárs Nobel-díjas közgazdásszal készített már interjút. Nem mellesleg nagyon jóképű, és augusztus 7-én született. Az egyik órán, amikor az árfolyamokról szónokolt, megemlítette "George Szorosz"-t, azt a híres-neves "hungarian guy"-t, aki egy nap alatt 1 milliárd dollárt nyert a fonttal szembeni spekulációjának köszönthetően. Nem tudom, hogy a többiek a teremben mennyire vágták a történetet, de én legszívesebben felpattantam volna, hogy helló, I'm from Hungary!:D
**
Jaj, még egy aranyos kis történetet el kell meséljek. Múlt hét szerdán a kedvenc mexikói éttermünkben kajáltunk, ugyanis szerdánként fajitas akció van. Valamelyik idióta azt találta mondani a pincérnek, hogy aznap van a szülinapom, úgyhogy kaptam egy szelet ingyentortát, egy mexikói kalapot, meg egy "happy birthday"-t a pincérek és a haverjaim előadásában. Egy éven belül két szülinap - Réka szereti az ilyesmit.
**
Ma éjjel indul a buszom New York City-be!!!!!!!!!!!!!!! Nagyon izgatott vagyok!!!!!!!!! Tegnap Szex és New Yorkot néztem, így hangolódtam a túrára. Nem volt egyszerű szállást találni, a haverjaim többször is kibabráltak velem, és nem is lesz olcsó a móka, de mostmár túltettem magam a dolgon, és csak a nagy kalandra fókuszálok!:) Szerencsésnek érzem magam.
