HTML

Reka menni Ámeriká

Friss topikok

Címkék

Az elmúlt egy hónap - mert kreatívabb cím nem jut eszembe

2012.10.04. 18:37 Bimbóca

Megpróbálom tömören összefoglalni az elmúlt közel egy hónap eseményeit. Akartam írni, tényleg, már címet is adtam a kis irományomnak, aztán a múzsám cserbenhagyott (a dög). De rájöttem, hogy talán jobb is, ha nem írok minden héten, mert így csak a leglényegesebb dolgokat mesélem el, és nem untatlak benneteket azzal, hogy megnyikordult az ágyam, mikor éjjel átfordultam a jobbról a bal oldalamra, vagy hogy 3 tejet vettem 2 áráért a szupermarketben....

Szóval, ott hagytam abba a múltkor, hogy Eddie (a főbérlőm) hokimeccsre visz minket. Megmondták, hogy kinek kell szurkolni, úgyhogy szurkoltam is nagyon lelkesen (akit esetleg érdekel, a junior liga egyik mérkőzésére mentünk). Hihetetlenül gyors játék a hoki, le is maradtam két gólról (mondjuk lehet, hogy nem kellett volna nagyjából 10 smst komponálnom a meccs alatt...). A legkirályabb az volt, amikor a kétajtós szekrény méretű játékosok egymásnak estek és püfölték egymás a jégen....:)

**

Két héttel ezelőtt Torontóba és a Niagara vízeséshez látogattunk a nemzetközi diákok szervezetével. Péntek reggel indultunk, s nagyjából 6 órás buszút után érkeztünk meg a szebb napokat is látott hostelbe. (A buszúton egy német srác mellett ültem (mellette maradt hely), aki egy árva büdös kukkot nem szólt hozzám a 6 órás út alatt. Úgy ítéltem meg, hogy kapcsolatunk nem elég szoros ahhoz, hogy ráhajtsam a fejem a vállára, és úgy aludjak, szóval a saját vállamra próbáltam hajtani a fejemet, több-kevesebb sikerrel...) Még aznap nekiláttuk a városnéző túránknak. Áthajóztunk a Torontó belvárosával szemben elhelyezkedő szigetekre, és onnan néztük meg a naplementét, majd Torontó éjszakai fényeit. Nem elég választékos a szókincsem ahhoz, hogy leírjam, milyen szép is volt a látvány...Persze készítettünk kb 2935629438 fényképet. Pózolj Cn Tower-rel, érintsd meg a csúcsát, stb. Másnap a Niagara vízeséshez látogattunk, ami szintén nem okozott csalódást:) Hajóval bevittek minket egészen a vízesés lábához, ami annak ellenére életre szóló élmény volt, hogy semmit nem láttam a pofámba csapódó vízpermettől:) A memóriakártyám tovább bővült kb 646513168 fényképpel...:) Vasárnap felmentünk a CN Towerbe, amely 2008-ig a világ legmagasabb építménye volt (533 m). Hosszas tipródás után sikerült rávennem magam, hogy ráálljak a torony üvegpadlójára (nagyjából 350 méter magasságban). 

**

Anyukám azt mondta, írjak egy kicsit az iskoláról is, máskülönben a tisztelt olvasók még azt találják hinni, hogy szórakozni jöttem ki. Nos, mostmár azért tanulni is kell az egyetemen. 4 kurzusom van, ebből az egyiket, az Economic Crises címűt imá-imá-imá-doh-hom. (Emlékszik erre még vki?) A professzor az MIT-n végzett, nagyon nagy tudású, elismert szakember, nagyjából az összes kortárs Nobel-díjas közgazdásszal készített már interjút. Nem mellesleg nagyon jóképű, és augusztus 7-én született. Az egyik órán, amikor az árfolyamokról szónokolt, megemlítette "George Szorosz"-t, azt a híres-neves "hungarian guy"-t, aki egy nap alatt 1 milliárd dollárt nyert a fonttal szembeni spekulációjának köszönthetően. Nem tudom, hogy a többiek a teremben mennyire vágták a történetet, de én legszívesebben felpattantam volna, hogy helló, I'm from Hungary!:D 

**

Jaj, még egy aranyos kis történetet el kell meséljek. Múlt hét szerdán a kedvenc mexikói éttermünkben kajáltunk, ugyanis szerdánként fajitas akció van. Valamelyik idióta azt találta mondani a pincérnek, hogy aznap van a szülinapom, úgyhogy kaptam egy szelet ingyentortát, egy mexikói kalapot, meg egy "happy birthday"-t a pincérek és a haverjaim előadásában. Egy éven belül két szülinap - Réka szereti az ilyesmit. 

**

Ma éjjel indul a buszom New York City-be!!!!!!!!!!!!!!! Nagyon izgatott vagyok!!!!!!!!! Tegnap Szex és New Yorkot néztem, így hangolódtam a túrára. Nem volt egyszerű szállást találni, a haverjaim többször is kibabráltak velem, és nem is lesz olcsó a móka, de mostmár túltettem magam a dolgon, és csak a nagy kalandra fókuszálok!:) Szerencsésnek érzem magam.

2 komment

Lö Barbie projekt

2012.09.12. 20:06 Bimbóca

Szinte hihetetlen, de ez már a 3. hetem kint! Múlt hét óta hurcibálom magammal a tornazsákomat a suliba, hátha rá tudom venni magam, hogy órák után lemenjek az egyetemi sportcentrumba. Tegnapelőtt végre lejutottam! <önelégült vigyor> A sportcentrumot a mcgilles diákok ingyen használhatják, egyedül a kondiért kell fizetni 25 dolcsit/szemeszter, ami olcsóbb, mintha a Kinizsi konditermébe vennék bérletet 4 hónapra. 

A konditerem hatalmas. Az egyik fala mentén 20 (megszámoltam) futópad és ugyanennyi szobabicikli és kán-kán-gép (fura szerkezet, olyan mint a lépcsőző gép, csak az ember felfelé emelgeti a lábát) található. Mintha egy bazinagy gyárba csöppentem volna, ahol futószalagon készülnek a szép emberek. Most már értem, miért olyan csinik a kanadai fiúk-lányok (igen, én is azt hittem, hogy kövérek!) annak ellenére, hogy annyi szemetet kajálnak. Bemerészkedtem a fiú-részlegre, itt hasaztam-lábaztam, aztán futottam fél órát. Futás közben 2 dolog motivált: 1. a Bridget Bardot-i test gondolata, 2. a mellettem izzadó, Usain Bolt testalkatú csokifiú. Annyira belejöttem, hogy tegnap ismét edzettem, és ha minden igaz, ma - Larissával, a német cserediákkal - kiegészülve ismét "csapatjuk". 

Tegnap istenkirály buliban voltam a spanyolokkal. A 60-70-es évek amerikai zenéi mentek, beegees, village people, stb. Zárásig toltuk, a buli után pedig Laura kanapéján aludtam, mert a metró persze már nem közlekedett.   

Ma hosszú távollét után hazatért Eddie, a tulaj. Feljött a szobámba, hogy csekkolja, megvan-e minden szükséges holmim. Kicsit megütközött a kuplerájon, ami a szobámban fogadta, azon pedig végképp kiakadt, hogy 3.hete nem sikerült felhúznom a paplanhuzatomat. (Rá volt terítve a matracra; azt hittem, lepedő...-.-) Eddie bevetette az ágyamat (mondtam, hogy megy egyedül is, de nem hitte el:D), aztán megmutatta, hogyan kell használni a mosógépet, mert "a helyzet súlyosabb, mint gondolta". Eddie hatalmas arc, mától csak Daddy-nek hívom. Pénteken hokimeccsre visz minket!

Az egyetemen majd' az összes létező nációnak van diákszervezete, magyar azonban tudtommal nincs. Gondoltam rá, hogy megalapítom az MHSS-t (McGill Hungarian Students' Society), bár gyanítom, én lennék az egyetlen tag. És mivel tanultam hr-t, tudom, hogy egy csoport definíciószerűen legalább 3 főből áll. Pedig mennyire király lenne. Lehetne saját irodám, ott flesselhetnénk egész nap:) 

Terveim szerint hétvégén felfedezem Montreál tipikus turista-övezeteit. Szerencsére elhoztam az útikönyvemet, amit még otthon a Matétól kaptam. A többi cserediák jövő héten Torontóba kirándul, ahová én sajnos nem megyek, mert mire észbe kaptam, már elfogyott az összes jegy. :( Sebaj, majd megyek az MHSS-szel:D 

1 komment

Szösszenetek

2012.09.07. 20:33 Bimbóca

Tisztelt O.V.!

Legyen szíves a forint gyengüléséből adódó többletköltségeimet külföldi tanulmányaim idején méltányossági okokból megtéríteni. Vagy kevesebbet széllel szemben vizelni.

Köszönettel:

Egy hamarosan éhező honfitársa. 

***

USA dollárral jöttem Kanadába (mert volt otthon még régről), azt váltottam át itt kint CAD dollárra, és azóta abból élek. Persze a cad/usd árfolyam is elég kedvezőtlen számomra, jelenleg ugyanis nem kapok 1 egész kanadai dollárt 1 usa dollárért (nyár elején pont fordítva volt...). Napok óta nézegettem a pénzváltók árfolyamait, mikoris pár napja rászántam magam, hogy váltok, mert kedvezőnek tűnt az árfolyam (meg persze, mert nem volt pénzem). Megkérdeztem a nőt, hogy mennyi a kezelési költség vagy mi, mire mondta, hogy fix 3$, függetlenül attól, hogy mennyi zsét váltok (külön rákérdeztem). Najó, akkor átváltom majdnem az összes USA dolláromat, gondoltam, hátha jön vmi hurrikán és ennél már csak kevesebbet fog érni a zöldhasú. Persze kiderült, hogy x összeg felett nem 3 $ a 3 $, hanem x%. Mikor megemlítettem a hölgynek, h nem erről volt szó, azt mondta, tessék elolvasni az ügyfél-tájékoztatót. Bitch. Nagyjából 12 sör árát buktam el az ügyleten:( Persze a dollár is sokkal drágább, mint egy hete, amikor nem vettem forintért dollárt, mert még nem utalták át a részképzés-támogatást és a munkabéremet...Asszem nem leszek forex-trader. 

***

Hétfőn munkaszüneti nap volt Kanadában, kedden választások Québec-ben, így csak szerdán kezdődött el a tanítás a suliban. 4 kurzusom lesz itt kint - ennyit vár el mind a Corvinus, mind a McGill (a McGill-en a cserediákok nem is vehetnek fel 5 tárgynál többet, mert különben nem maradna idejük élni...). Eddig van egy pénzügyes, egy közgázos és egy business administration-ös tárgyam (ez utóbbit két kötelező tárgyként is el tudom fogadtatni a Corvinuson:)), és be vagyok regisztrálva még két másikra, amiből az egyiket tuti leadom, mert a tanár egész órán az életéről sztorizgat, és mivel skót, nem értek belőle egy mukkot sem. A másik egy marketing kutatásról szóló tárgy. A tanárnak, Myung So-Yo-nak bazi szórakoztató az akcentusa, már ha sikerül megfejtened, hogy mit akar mondani. Íme néhány gyöngyszem: mínyipú= meaningful, gássi=gossip, bídzsísz=biggest, pessap=pet shop, szenszkigíbi=thanksgiving, igdzsem=exam...Az a legviccesebb, amikor kérdez tőled vmit, de neked halvány lila gőzöd nincs róla, hogy miről hadovál...:D

Azt hiszem, az Economic Crisis c. tárgy lesz a kedvenc, bár egyben a legnehezebb tárgyam (erősen makrós). Rengeteget kell majd olvasni, a következő órára pl. Galbraith-nek A pénzügyi spekulációk rövid története c. írását (szerencsére megtaláltam a neten magyar fordításban). Kötelező még Krugmannak a válságról írt könyve, a 13 bankár c. ny times bestseller is. Biztos érdekes lesz az európai válságról egy kanadai professzortól tanulni. 

Franciát is akarok tanulni, de még nem döntöttem el, hogy az egyetemen vegyem fel, vagy a nemzetközi diákok szervezeténél. Itt 5$-ba kerül a tanfolyam/szemeszter, bár gondolom az önkéntesek nem veszik túl komolyan a tanítást. Az egyetemen írtam szintfelmérő tesztet, és hát ööö Ádrienne nem lett volna büszke rám... 

***

Tegnapelőtt ismét a spanyolokkal lógtunk. Kb. 8 spanyol meg én. Nagyon kellett fókuszálnom egész este, hogy értsem, miről dumálnak. Őrültek:D És nagyon barátságosak. Látszólag a kanadaiak is azok, de aztán végül nem nagyon fogadnak be a köreikbe. Nekem eddig legalábbis ez a tapasztalatom. 

Ma este Felix-hez megyek lakásavató buliba. Egyelőre csak két embert ismerek, de ez asszem változni fog. 

Lassan kéne mosnom (életemben először!:D) meg takarítanom (ezt azért már csináltam, ha nem is túl gyakran). Undorító, hogy milyen dzsuvás és büdös az itthoni hűtő. Említettem a lakótársamnak, h ki kéne cucáznunk, de ő azt mondta, ez nem bűz, hanem ételszag. Jaj, erről jut eszembe, tegnap vmi undorító ételt főzött, és ragaszkodott hozzá, hogy kóstoljam meg. Én mosolyogtam, azt mondtam, nagyon finom, de már vacsoráztam, úgyhogy sajnos nem bírok többet enni. (Remélem nem olvassa a blogomat google fordítóval.)

Összességében csökken a fordulatszám, de még mindig élvezem az itt-létet:)

Ui.: illusztrációk: fb

Szólj hozzá!

Anyu, élek!!

2012.09.04. 05:24 Bimbóca

Fúúú, hihetetlenül izgalmas-mozgalmas volt az első hetem Kanadában. Lényegében csak aludni jártam haza, épp ezért elég nagy csönd övezett itt a szájbertérben vagy hol..:D Nagyon örülök, hogy sokan olvastátok az előző bejegyzést, szóval íme a folytatás. 

Ott hagytam abba a múltkor, hogy couchszörfinges haverom, asszemGeorge meginvitált a filmjének a premierjére. Na, erre nem mentem el. Azóta asszemGeorge levelekkel bombáz couchszörfingen, mert nagyon aggódik, hogy elvesztem, és mindenáron találkozni akar. De az azért mégiscsak fura lenne, tekintve, hogy vadidegen és 55 éves. 

 Kedden reggel elhagytam a hotelt. Eddie (a tulaj) barátja, Anais eljött a cuccaimért a furgonjával, így a hotelből egyből az infódélelőttre mentem az egyetem egyik random épületébe, amit kb. 45 perc bolyongás után találtam meg. Késtem vagy fél órát. Kb. 2,5 órán keresztül hallgattuk az előadóktól, hogy a McGill mennyire istenkirály iskola, és mi vagyunk a kiválasztottak, akik felvételt nyertünk ide. (Azt hiszem, ezt mindenhol elmondják:D) A tájékoztató előadások idején már mindenki tudta, hogy melyik "csopiba" került, kivéve engem:D (Említettek valamit arról, hogy a fontos e-maileket a mcgill-es címünkre küldik, de ez valahogy elkerülte a figyelmemet...Most már értem, hogy miért nem jelentkezett a tandem partnerem és miért nem kaptam visszajelzést az itteni koliról vagy a tárgyfelvételről:D ) Szóval kiválasztottam egy szimpatikus instruktort (egyébként majdnem eltaláltam, mert a 20-as csoporthoz csatlakoztam, és utólag kiderült, hogy a 21-esbe osztottak be:D). A csoport majdnem csak kínai diákokból állt. Egyetlen exchange volt rajtam kívül, Felix Mannheimből, szóval a nap további részében vele lógtam (nem mintha bajom lenne az ázsiaiakkal:D). Aztán megtudtam, hogy ennek a csopibeosztásnak nincs túl sok jelentősége, mert a froshon úgyis új csoportokba osztanak minket. A frosh egy 4 napig tartó gólyatábor-féleség, ami lényegében ordibálásról és bulizásról szól. 135(!) dolcsit kell befizetned, cserébe ingyen kaja-pia-buli négy napig. Elég erős volt a csoportnyomás, azt mondták, a frosh-t nem lehet kihagyni, mert ez lesz életem legjobb 4 napja:D Hát ebben azért kételkedtem, de beadtam a derekam, és végül én is "froshie" lettem:) Felix azt mondta, ő nem hajlandó ennyi pénzt fizetni azért, hogy asszisztáljon egy csapat 17-18 éves első ittas élményéhez:D Pedig Felix is csak 20. Felixszel még kedd este elmentünk az open air pub nevű helyre, ami közvetlenül az egyetem főépülete előtt található. Itt megismerkedtem még egy kupac cserediákkal a világ minden pontjáról és itt ettem életem legjobb hamburgerét! Közben a lower fielden, a főépület előtt bazinagy zöld placcon elkészítették a világ legnagyobb gyümölcssalátáját. Ingyen kaja, király.:D Ogival, újdonsült ausztrál ismerősömmel átmentünk a lower fieldre, de a nép addigra már felélte a medencényi salátát, úgyhogy nekünk már csak az asztaldíszként funkcionáló faragott dinnyék maradtak, amiket szétzúztunk a földön, aztán megettük őket. Elég vicces volt:D

Másnap bemutatkoztak az egyetemi diákszervezetek, este pedig ismét az open air pubban kötöttünk ki. Itt megismerkedtem két francia sráccal, akik az utolsó estéjüket töltötték Montreálban és szerettek volna egy nagyot bulizni. Toma matematika phd-hallgató az Imperial College Londonban, de úgy nézett ki, mint az Aradi Balázs. A másik srác börtönőr és nem tud angolul. Na velük, plusz Felixszel lógtunk este, de én leléptem fél 1-kor, hogy elérjem az utolsó metrót. Létezik egy rejtélyes 350-es éjszakai busz, ami elvileg hazahozna, de tegnap 1 órán át vártam rá és nem jött. Végül taxiztam, ami nem is volt olyan vészes, mint gondoltam, 12 dolcsi. 

Csütörtökön tájékoztatót tartottak a cserediákoknak, amiről ismét sikerült fél órát késnem. Délután pedig megkezdődött a frosh! Ácsorogtam a tömegben, amikor hirtelen mellém szökkent Laura (Barcelonából, Esadés) és azt mondta, emlékszik rám délelőttről, és nem ismer senkit, szóval gondolta, csatlakozik hozzám. Az angolja olyan, mint a legtöbb spanyolnak, de irtó cuki! Azóta ő a legjobb haverom itt kint, a frosh alatt végig együtt lógtunk. Mellette pózolok a fb-on a fürdőrucis képeken. 

Már az első nap szétszaggatták a frosh-pólónkat, mert egy sima póló pólóban nem lehet tolni a frosht. Megtanították a szokásos frosh indulókat (A legszofisztikáltabb a következő: 3 cheers for Mcgill!! Fuck fuck fuck! 3 cheers for fucking! Mcgill, Mcgill, Mcgill!!!:D) és megismertük az új frosh csopitársainkat és forsh leadereinket. Kb. csak mi ketten voltunk Laurával cserediákok, talán ezért is lettünk ilyen jóban. Ha vki mond valamit és mi nem értjük, akkor csak bólogatunk és mosolygunk:) Aztán egymásra nézünk, és röhögünk. Laurával mindegyik csopitársunknál, de még a leadereknél is idősebbek vagyunk. Az emberek többsége 18-19 éves, de vannak 17 évesek is (nem tudom, hogy csinálják), akiknek más színű a frosh karszalagjuk. Höhö. 

Csütörtök este összesen 15 kocsmában voltunk és mindenhol a következő volt a forgatókönyv: igyál, vetkőzz, ordibálj:D Ezek az itteni emberek hihetetlenül hangosak és hihetetlenül tudnak lelkesedni azért, hogy este be fognak rúgni:D Your gonna be sooooooo totallly fucked up!!!!!!! YEEEEE:D

Másnap különböző küldetéseket kellett teljesítenünk a belváros különböző pontjain. Az volt a kedvencem, amikor néhány srác lefeküdt a betonra, és az instruktorunk poutine-t (tipikus quebeci ételt) kajált a hasukról. Vagy amikor beálltunk egy hosszú sorba, meg kellett fognunk egymás fenekét és így táncolni a Call me maybe c. számra. Mindezt persze a Place des Arts kellős közepén. Hozzácelluxoztunk egy csajt a villanypóznához, az is mókás volt:D 

Na a Power Hour-t még a kocsmatúránál és a délelőtti mókánál is nagyobb izgalommal várják az emberek. (Életed ÚJ legnagyobb élménye!!!!!). Benyomorgattak minket egy sötét diszkóba, ahol kb. 40 fok volt. Asztalok mellett álltunk/táncoltunk és félpercenként csengővel jelezték, hogy elérkezett az újabb sör-feles ideje. Ha elég sokáig tart a móka, akkor elég szépen ki lehet ettől is készülni. A végén már nem is a feles-poharakba kaptunk a sört, hanem öntötték a szánkba, ruhánkra, hajunkra, mindenhova. A saját izzadságom keveredett mások izzadságával és sörrel. Nyami:D 

Harmadnap. Beach Day!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Sárga buszokkal (amilyenek az amerikai filmekben vannak) vittek le minket a beach-re és a buszon zacskós(!) bort itattak velünk. Nem volt nálam naptej (ki hoz naptejet Kanadába??), de a többiek azt mondták, kérjek az ázsiaiaktól, mert náluk mindig van. Laurával lógtunk, meg Laura esadés barátjával. Jó móka volt, tényleg olyan, mint az amerikai filmekben, csak elektronikus zenével. Elvileg egy ingyen sör járt mindenkinek, miután ezt megkaptad, alkoholos filccel rajzoltak a kezedre egy x-et, amit persze vagy háromszor lemostunk...:) Este újabb parti, és negyednap ismét. Szóval mostanra eléggé kifáradtam, azt hiszem, öreg vagyok én már az ilyesmihez:P 

Most mennem kell, mert este a nemzetközi diákok szervezete szervez valami megmozdulást a Mont-Royalon, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra. Nagyjából 2 órája írom a blogot amúgy:D

Hamarosan jelentkezem ismét. Hiányoztok! 

 

1 komment

> Homeless Hungarian girl is looking for a host

2012.08.28. 03:14 Bimbóca

Lorkihoz és Balihoz hasonlóan én is blog-írásba kezdek, meglátjuk, meddig tart a lelkesedés:) Arról firkálgatok, hogy milyen is az élet itt, Montreálban, ahol 4 hónapot fogok eltölteni mint a McGill Egyetem cserediákja.

***

Újra szép az élet, ugyanis ma végre (mintha olyan régóta keresnék) találtam magamnak szállást!!! De ne szaladjunk ennyire előre. 

Tegnap 6.15-kor indult a gépem Ferihegyről. Frankfurtban szálltam át, és montreáli idő szerint 12.10-kor érkeztem meg (itthoni idő szerint 18.10-kor). A Bp-Frankfurt gépen egy milf anyuka és a kislánya mellett utaztam. Az anyuka Magyarországról emigrált a rendszerváltás után először Franciaországba, majd az USÁ-ba. Reggel fél 7-kor bort vedelt, mert zavarták "a hangok"...Frankfurtban simán ment az átszállítás, még biztonsági ellenőrzés sem volt. Bemondták a hangosbeszélőn, hogy önként jelentkezőket keresnek, akik 600€-ért (!!!!) hajlandóak egy későbbi géppel utazni. Hogy a viharba ne lennék hajlandó?? (Ahogy Isti mondaná:) Kis tétovázás után (nem kellett volna) odamentem a pulthoz (mellettem egy pajeszos-kalapos bácsi, szintén önként jelentkező:P), de addigra sajnos már nem volt aktuális az ajánlat. A Frankfurt-Montreál gépen egy McGill professzor mellett utaztam!:) Az út végén megadta az e-mail-címét, hátha szükségem van a segítségére. A 7 és fél órás úton aludtam, ettem, az előttem lévő kis képernyőn megnéztem a Harry Potter és a bölcsek kövét, elkezdtem a Bárányok hallgatnak-ot és leszálláskor opera-áriákat hallgattam. 

Múlt hét környékén regisztráltam a couchsurfing.org nevű oldalon, ahol emberek szállást(=kanapét) kérnek-kínálnak a világ minden tájáról. A következő üzenetet posztoltam a Last-minute couch in Montreal nevű csoportban: Homeless Hungarian girl is looking for a host from the 26th. Rengetegen írták, többségében 30 és 50 év közötti férfiak. Már fel is vettem a kapcsolatot Michel-lel, a 41 éves apukával, aki a reptérre is eljött volna értem, aztán végül anyu lelki nyugalmának megőrzése érdekében hotelt foglaltam az első két éjszakára. Most is itt vagyok. 

Tegnap, bár nagyon fáradt voltam, nem aludtam el este 21.30-ig az átállás érdekében. Nagyon meleg és párás idő van Montreálban! Én persze csak pufajkát meg bundabugyit hoztam, szóval most várom a hideget. 

Mára 4 időpontot egyeztettem albérlet tulajokkal/lakókkal. Az egyikük elfelejtekezett rólam, és a helyszínen derült ki, hogy már nem is aktuális a hirdetése. Pedig ez tűnt a legvonzóbb ajánlatnak:( 

Elmentem Sally-hez Verdunbe. Sally 50 év körüli koreai (?) hölgy, angol nyelvtudása erősen hiányos. Verdun 6 metrómegállóra van az egyetemtől -->OK. Sally bibircsókos és nem tud angolul --> szemet húnyok. A hirdetésben mutatott szoba már elkelt, csak a pincében maradt hely, ennek következtében a szobában nincs ablak--> -.- A konyhában két alsónadrágos, szőrös seggű koreai (?) --> fejvesztve menekülök. 

Visszamentem a belvárosba, és vettem sim-kártyát illetve választottam előfizetést, mert itt olyan, hogy feltöltőkártya, állítólag nem létezik. Egy 25 dolcsis csomagot választottam, ezzel korlátlanul sms-ezhetek bármikor és telefonálhatok este és hétvégén a zónában. 

Dél körül megnéztem még egy putri apartmant Verdunben. Itt legalább a tulaj kedves volt, együtt jöttünk vissza a belvárosba és sok jó tanáccsal látott el. Nyitottam bankszámlát a CIBC nevű banknál. Kicsit bajos lakcím nélkül számlát nyitni, de látva kétségbeesett pillantásomat az ügyintéző hölgy kivételt tett velem. 

A bankban elolvastam az emailjeimet. Eddie írt (aki elfelejtkezett rólam), hogy az illető, aki a szobáját bérelte volna, visszalépett, úgyhogy mehetek, ha gondolom. 

Szóval még ma ellátogattam hozzá, és kivettem a szobáját. Már megvannak a kulcsok, holnap költözöm be. 3 McGill-es diákkal lakom majd együtt. Két nepáli srác, akik vmi mérnöki dolgot tanulnak és Yoori, aki koreai és lány (ez tuti, mármint hogy koreai) és zongora mesterszakos!!! Jelenleg épp Chopin g-moll balladáját gyakorolja *.* Merthogy a lakásban van zongora! Mindenki nagyon jó fej a lakásban. Yoorival este csirkét kajáltunk a belvárosban és egy csomót dumáltunk a zenéről és a pasikról:D 

Holnap már megkezdődnek az orientation week programjai. Elég jó érzés úgy nekivágni ennek a hétnek, hogy tutira nem kell a híd alatt aludnom!:)

Jaaa, és holnap este a Montreal World Film Festival egyik premier vetítésére megyek. Az egyik újdonsült couchsurfinges ismerősöm - aki rendező -  ajánlotta fel a jegyeket!:) Mennyire zsír...

Hát ez kicsit hosszúra sikeredett, nagyon jó arc vagy, ha eljutottál idáig:) 

Ui: nicknevemért köszönet Tominak:)

6 komment

süti beállítások módosítása